Boldogság-keresés

Önmagam megismerése, életem történései - Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem.

„Cool csajba viszonylag egyszerű belefutni, csak jól ki kell nyitnia a szemét az embernek. Olyan ez, mint a szerencse: sokak mellett elmegy, de csak kevesen kapaszkodnak bele. A cool csajba azonban nem lehet belekapaszkodni, mert azonnal menekülőre fogja, ha a fiú görcsölni kezd. A cool csaj általában jól kinézi magának, akit akar, és addig vár, illetve tereli finoman a dolgokat, amíg aztán az, akit kinézett, előbb-utóbb összejön vele. A cool csaj csak finoman nyúl bele a történések menetébe; itt-ott ránt egyet a szálakon, néha megereszt egy-egy SMS-t, karácsonyi lapot küld a srácnak, az meg csak néz maga elé, és azt gondolja: „Hö! Hát ez meg mi?” És ha addig szemernyire sem érdeklődött iránta, hirtelen kíváncsivá lesz. A cool csaj még ekkor is türelmes. A dolgok szép lassan, de annál nagyobb bizonyossággal araszolnak előre, a lány körülbelül három hónappal jár a srác előtt időben, pontosan tudja, hogy mire mi fog következni, kicsit olyan, mint egy sakknagymester: a fiú alig tolta előre a parasztot, neki már ott a fejében a tökéletes matt. A cool csajnak tehát elsősorban esze van, meg érzelmi intelligenciája. Meg persze szórakoztató is. Nem restelli idétlen, de aranyos elméleteivel bombázni a fiút, nyáreste belerohan a szökőkútba, és bátran szexel nyilvános helyeken.

A cool csaj nem mindig bombanő, de stílusa mindig van, kilóg a sorból, nem tizenkettő egy tucat. Mindig tud valami újat mutatni, amivel elkápráztatja a srácot. Remek színész. Énekel. Fejben von gyököt törtszámokból, tőzsdézik, úgy vezet, mint egy eszelős, nem labilis idegileg, füvet szív karácsonykor, négy nyelven beszél, teljesen furcsán öltözködik, a legrázósabb helyzetekben is megőrzi a hidegvérét, vinnyogva nevet, vagy mit tudom én. Hogy a cool csajjal mekkora szerencséje van, az a srácnak csak szépen, fokozatosan esik le. Eltelik némi idő, és aztán egyszer csak azt látja, hogy a lány egyre szebb, és azt is, hogy már nem jó, ha nincs mellette. Amikor a fiúban felébred a féltékenység, a cool csaj már tudja, hogy nyert: belézúgtak. Minél lassabban, annál erősebben. A cool csaj imádja, ha kényeztetik, mi több, el is várja. Azt akarja, hogy totális bombanőként feszítsen a fiú mellett, cserébe pedig ő is visszapattintja a labdát a hím térfelére: nem győzi csodálni a választottját, akinek ettől szépen megnő az önbizalma.

Viszont nem bírja rinyálást, a játszmázást, a tökölődést. A cool csajjal vidám az élet. Ideális társ, néha lelki szemetes. Mindent megold. Ha nem tud főzni, akkor rendel pizzát. Ha nincs kedve takarítani, szerez egy takarítónőt. Nem lamentál az élet nagy kérdésein, nem fáj neki az, ami nincs is. A cool csaj mellett nincsen para, nincsenek nagy mélypontok. Kicsik és közepesek lehetnek, de hát mit lehet tenni, a cool csaj sem robot, neki is jöhetnek rosszabb pillanatai, lehet kimerült, fájhat a hasa, kikészítheti a hidegfrontbetörés. De ezt a cool csaj legalább meg is mondja, és nem kell hideget izzadva találgatni, hogy most akkor mi van: elmulasztotta-e a leértékelést a Zarában, vagy a hétvégi tréningen összejött a céges könyvelővel. A cool csaj pontosan tudja, hogy hisztizni szigorúan tilos, és attól nem megy előbbre a világ, ha besértődik, mert a srác megint kettővel több sört ivott meg a kelleténél, és ennek következtében egész este hülyeségeket beszélt összevissza. Soha nem zsarol sem érzelmileg, sem pedig sexmegvonással. Ha a fiúnak néhanapján nincs kedve elmenni a barátaihoz, a szüleihez vagy a rokonaihoz, akkor nem csinál gondot, elmegy egyedül. A srác barátaihoz, szüleihez és rokonaihoz viszont mindig elmegy. Kitűnően összehaverkodik a papával, lazán elengedi a füle mellett a mama nevelő jellegű beszólásait, de azért érezteti az anyukával, hogy a kisfia jobb kezekben nem is lehetne mellette. A cool csajt nagyon nehéz kiborítani, de ha sikerül, akkor az senkinek nem lesz jó. Ő ugyanis olyasmin sértődik meg, amin tényleg van oka berágni. Ezt a fiúk is pontosan tudják, így aztán különösebben nem büszkék rá, ha kihúzták a gyufát. A cool csaj ugyanis egyenes, megbízható, igazi rendes ember. Cserébe ugyanennyit vár el, de ez a minimum. A legnagyobb hiba, amit cool csaj mellett el lehet követni, ha a fiú azt hiszi, hogy van még nála is coolabb. Pedig nincsen. Van helyesebb, csinosabb, nagyobb mellű vagy szőke, van, aki tud muffint sütni, és van, aki két jäger helyett nyolcat bír leküldeni. A cool csaj - értelmes kereteken belül – elnéző és megbocsát… De mivel ez a mondat Zámbó Jimmy lírai életművét kezdi felülről súrolni, itt most gyorsan be is fejezném.”

/Bus István  Újságíró, a Playboy főszerkesztő-helyettese, női magazinok ismert szerzője, aki szereti a cool csajokat./

JOY X. évf. 8. szám 2007. augusztus

Írnom kéne, régen írtam már, de mintha nem akarnának kiszabadulni a szavak, mintha Te nem engednéd....pedig mindig akkor írsz, amikor a lelkednek nehéz, és könnyítesz rajta, hogy kiírsz magadból mindent...de most valahogy őrzöd....talán azért őrzöd, mert nincs másod....egy itt hagyott póló, egy illat, egy szív alakú kő, egy fénykép.... S Ő hol van? Valahol benned, nagyon mélyen, elrejtve mindenki és minden elől, hogy csak a Tied legyen, csak Te érinthesd, csak Te érezhesd.... Meg akarod védeni, nem akarod kiírni, pedig nagyon fáj, fáj ott belül, ahol Őt őrzöd, fáj mert nem érintheted, mert nem érezheted, és megvédeni sem tudod.... Nincs Veled, csak benned él, hiányzik, őrületesen hiányzik....kitépnéd a szíved, hogy ezt ne érezd, de akkor elveszítenéd Őt is, hiszen benne él....

Nehezen születik az írás, nem akarod elveszíteni....dallamok és képek a fejedben, érzések a lelkedben....

Mindenki arra vágyik, hogy megtalálja az egyetlen Igaz szerelmét, akivel boldog lehet...., valaki tudatosan hajszolja, keresi, mindenkiben keresi, talán azt hiszi, meg is találta, de valójában a szíve mélyén tudja, hogy ez nem az az érzés, amit igazán érezni szeretne.....aztán rájön, hogy ennek nincs értelme, csak futsz valami után, amihez ha közelebb érsz már látod, hogy nem is olyan, mint amit elképzeltél, és próbálsz hinni, hogy lehet olyan....

Mindenki arra vágyik.....

Neked már nem kell vágyni rá, hisz a Sors, Isten, vagy mindegy hogy nevezzük elérte célját, végre! Boldog vagy! Olyan boldog mint még soha, de belehalsz a fájdalomba....

egész nap várod, amikor itt lenne, még sincs, nem hibáztatod, de mégis, szeretnéd birtokolni, érezni, belebújni a testébe, hogy minél közelebb legyen a lelke

aztán sírsz, mert nem úgy van, ahogy akarod

Ő rosszul érzi magát, Te rosszul érzed magad

nem tudod, most mi van

bocsánatot kérsz, pedig csak szereted

bocsánatot kér, mert nagyon szeret

aztán hallani akarod

hallani akarod, ahogy a füledbe suttogja, hogy mennyire szeret

hogy Veled akar lenni

és ahogy a füledbe suttogja, érzed ahogy a gondolat, érzéssé alakulva, végig megy a testeden, és a szívednél megállva megdobbantja azt

örülsz :)

örülsz, mert ahogy fekszel, egyre jobban Veled van

nevetsz :D

nevetsz, mert egészen közel érzed, csak nem szabad kinyitnod a szemed

mintha máshol lennél, mintha vele lennél

a hangja megsimogat

a lelke meggyógyít

és hiányzik... :(

de boldog vagy!!

boldog vagy, és örülsz, hogy megadta az Ég Őt Neked

és már megnyugodtál

és valami fajta teljes nyugalom járja át a tested

mintha meditáltál volna

mintha minden megoldódott volna egy szempillantás alatt

szereted

mert szereted... <3

Ma is furcsa napra ébredtünk… sötét van….próbálunk jelezni, hogy egy kis fényt akarunk, de a Mamink mindig nehezen ébred fel… Éljen! Felkelt végre, meghallott minket, el is húzta a függönyt, és mindig az az első dolga, hogy köszön nekünk…Nagyon szeretjük, Joe és én is… Habár én sokkal később kerültem hozzá, de mindig nagyon figyelt, hogy mindenből ugyanannyi jusson nekem is, mint Joenak, a bátyámnak…

Szóval, a kedves köszöntésével kezdődött a nap, és amikor végre megjelent a napsütés is, kezdtem nagyon jól érezni magam, úszkáltam fel és alá, egy-egy növényt elsodorva a páncélommal, és amikor megláttam, hogy elsétál az odúnk mellett, mindig úsztam utána, hogy láthassam még, mielőtt elmegy nagyon messzire…..

Mindig ezt csinálja, nem tudom miért, de akkor nagyon hiányzik… Ma is így történt, ilyenkor mindig szomorúak vagyunk, és csak várjuk türelmetlenül, olykor elbóbiskolva, de amikor megjön, a legszívesebben kirepülnék hozzá, na persze ha páncél helyett szárnyam lenne..

Ilyenkor olyan jól érzem magam, vidám vagyok, hogy végre itt van, és alig várom, hogy megsimogassa a buksimat! J J Na meg persze, beszél hozzánk furcsa nyelven, amit nem értünk, de a mosolya elárulja, hogy szeret minket, és vigyáz ránk. Na, ilyen a mi Anyukánk, habár nem hasonlít ránk, de biztos ennek is meg van az oka!

Na de hogy miért is kezdtem el mesélni, annak is meg van az oka, mert ma egy olyan csodálatos dolog történt, amit még soha nem láttam… Amikor már megtelt fénnyel az odúnk, a fény játszani kezdett a vízzel, kedvesen, szelíden ölelte Őt, mint ahogyan a víz simogatja a páncélomat, de ez mégis más volt, mert amikor egymáshoz értek a fehér fényből a szivárvány minden színe kezdett megjelenni. Soha nem láttam még ilyet, és csak ámultunk, hogy mi lehet ez, és csak néztük és néztük, amíg álomba nem ringatott bennünket ez a gyönyörű látvány, és csak egy hangra lettem figyelmes: „Sziasztok gyerekek!” Megjött a mi Mamink... :)

Meglátni és megszeretni....most ez jutott eszembe.... :) Láttam végre, de úgy hogy csak meglepett vele, nem szólt róla, csak egyszerűen megjelent....hihetetlen volt, még mindig látom magam előtt, és várom hogy újra lássam, a huncut szemét, ahogy rám nézett, a mosolyát, imádtam, és csak néztem, amíg csak nézhettem, mert érinteni még mindig nem érinthetem.....és ez nagyon hiányzik! Tanulni kéne, itt az államvizsga, de hát nem tudok koncentrálni, sötét és borús idő van, és csak egy valaki szépíti meg a napomat...Ő!

Épp írt nekem, talán érezte, hogy Rá gondolok....valóban lehetséges ez? A gondolatainknak ekkora ereje van, valóban létezik a Vonzás törvénye, optimista emberként, folyamatosan hittem benne, hogy ha én boldog vagyok, akkor mindegy mi történik, akkor minden könnyebb....és talán ezekkel a jó gondolatokkal vonzom a még több és a még több jót...csak az úton meg kellett tanulni egy-két dolgot....biztos nem véletlenül alakult így, nem véletlenül ismertem meg embereket, nem véletlenül kereszteztük egymás útját....hogy csak a mostani példát említsem...

Szóval, elköltözött az albérlőm, feltettem a hirdetést a fórumunkra, és felhív az egyik kolléganő, hogy tegnap este beszélgettek róla pont....pont akkor, amikor én meg másnap felteszem a hirdetést....és találkozom a lánnyal, szimpatikus, és felveszem ismerősnek a könnyebb kommunikáció érdekében, és pont megjelenik egy arc és egy test, és rámegyek, és pont meglátok egy videót, amit régen láttam, és tetszik....és erre Ő levelet ír, mert talán tetszem....

Azt mondod, ez véletlen? Nem hiszem....

És beszélgetünk, és egyre inkább azt érzed, hogy ez egyre furább, szinte hasonlóan alakult az életünk, szinte hasonló dolgokon mentünk keresztül, és most itt lennénk egymásnak, és mégsem....talán ez is egy lecke, mint ahogy az összes többi, amin végig mentünk, ezt is csak teljesítenünk kell, és tanít valamire....talán a kitartásra, talán a testiség nélküli őszinte szerelemre, vagy még nem tudom, csak azt tudom, hogy akarom, most még jobban, hogy a szemébe nézhettem, még ha ez nem is teljesen úgy történt, ahogy a szívem mélyén szeretném...

Eltelt már több, mint egy hónap azóta, hogy a Sors úgy döntött megmutatja nekem Őt...és Ő úgy döntött él a lehetőséggel, és megpróbálja, hátha ő lesz az, akire várt... És hogy örült :), amikor az első levelet kapta Tőle, és már első pillanattól kezdve olyan volt, mintha már régóta ismernék egymást, és csak jöttek az újabb és újabb dolgok, amiket meg tudtak egymásról, és egyre jobban hiányoztak egymásnak, mert már nem tudnak egymás nélkül létezni....pedig még nem is találkoztak....

Feladtad korábban, már rég feladtad, hogy megtalálod Őt, Őt, akit egész életedben kerestél, lemondtál róla, hogy megtalálhatod bármikor is, és most itt van, és még sincs itt....félsz, hogy a távolság, ami közel hozott hozzá, el is taszíthat Tőle....és félsz, mert megtaláltad Őt, és félsz, hogy elveszíted.... Olyan érzéseid vannak, amiket már régen éreztél, még bele is pirulsz, amikor róla kérdeznek, pedig hiányzik, hogy hozzád érjen, pedig még soha nem is ért hozzád, akkor hogy hiányozhat? És amikor feladtad, azt mondtad, nem akarod, hogy a jövőben bárki is hozzád érjen... és most erre vágysz, mindennél jobban, Őt akarod, Őt....a nagy Őt....

Féltékeny vagy, Ő pedig fél a csalódástól, talán mindketten ugyanattól félünk, és közben bizonygatjuk a másiknak, hogy ne féljen, mert nem kell, hisz ugyanazt érzik, akkor valójában mitől félünk? Önmagunktól? Vagy hogy nem hisszük el, hogy ez valóban lehetséges? Lehetséges egyáltalán, ami a filmekben és a könyvekben van? Végülis minden történetnek van valóság alapja, akkor miért nem hisszük el...valóban van ok, a kételyre, valóban hiányozhat valaki, aki nem is volt a Tiéd, valóban szerethet és valóban szeretheted?

2011.02.12-én kezdődött, és csak rajtad és rajtad múlik meddig tart....talán örökre....

"A távollét szerelmesek közt úgy hat, mint a szél a tűzre: a kis szerelmet eloltja, a nagyot tűzvésszé növeli." (Füst Milán)

"Szerelem az, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, és a szíved a torkodba ugrik, mikor hozzád ér. Amikor hirtelen mozdulatokkal magadhoz rántod, hogy érezd, fald, magadhoz láncold. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak Őt kívánod.

Szerelem az, amikor csendes nyugalommal csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád. Mikor biztonságban érzed magad, és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy mellette megnyugszol. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed… Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még te sem tudtál azelőtt magadról. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, gyűrötten, kócosan, mégis boldog vagy.

Szerelem az, amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak Ő jár a fejedben, és hiába bánt, hiába gyilkol meg, nem tudsz haragudni rá. Amikor olyat is megtennél, amit addig el sem tudtál volna képzelni. Megalázkodsz, és könyörögsz. Sírsz…"

(ismeretlen szerző tollából)

Mint egy tanulságos mese, úgy kezdődik, és lehet tényleg az? Lélek, tudod, már írtam az a 21 gramm, vagy mi, valahol ott bennünk...és az a vékony szál ami összeköti őket...

Azt hittem, csak akkor lehetséges, hogy létrejöjjön egy ilyen kapcsolat, ha meg van az érintés csodálatos képessége, de most bebizonyosodott, hogy mégsem, összekapcsolódhat két lélek úgyis, ha csak akarjuk, egyszerűen csak érzed....ha rá gondolsz, megdobban a szíve, és érzed, hogy Te jársz a fejében, most is érzed, mert már nélküle nem tudod elképzelni a napjaidat...

A Sors, avagy másik nevén Isten akarta így, mindig tanulunk valamit, mindig tanít minket valamire....ragaszkodsz, és annyi szeretet adsz, amit más nem tud elviselni, mert nehéz cipelnie, az áradó boldogságot, mert hozzá van szokva a saját nyomorához...és ezért még jobban segíteni akarsz neki, hisz szereted, és azt akarod, tőle is megkapd, amit Te adsz, ezért oda adod mindened, a testedet és a lelkedet, amit felpróbálnak, de aztán nem jó a méret, vagy nem tetszik a szabása, és inkább bedobja a sarokba.... Te pedig felállsz és továbbállsz, hátha lesz valaki, akinek nem csak a próbafülkében kellesz, hanem egy egész életre... Talán Ő erre tanít most, hogy a testemet most nem tudom odaadni, hisz ott a távolság, de a lelkünket összekapcsolhatjuk, és egy olyan erős kötelék alakul ki, hogy amikor megérint, úgy érzi soha többé nem enged el, és nem lesz neki sok, a szeretet amit adsz, nem lesz neki sok a túláradó érzelmed, nem lesz neki sok a  szenvedélyes odaadásod, mert Te kellesz neki, Te akinek a lelkébe szeretett bele, aki az Ő lelkébe szerelmes......

Lehet szerelem első látás nélkül? Beleszerethetsz valakibe, akit még nem is láttál? Beleszerethetsz a lelkébe, a szívébe? Érezheted érintés nélkül, hogy mit érez? Hallhatod a leírt szavait anélkül, hogy hallottad volna a hangját? Csak a képzeletünk játszik velünk, vagy tényleg a sors akarja így, hogy így történjen.... testiség nélkül szeretni valakit... Végre igazából megismerni valakit, aki Téged is meg akar ismerni, és nem csak a testedet akarja használni, aki a lelkedre kíváncsi, aki Téged akar, aki Téged akar szeretni, és hiányzol neki, nagyon.... mert 1500 km-re van Tőled.... Ez az élet vicce, nevet magában..., két ember, akik tökéletesen össze illenek, akarják egymást, szeretni akarják egymást, és 1000 mérföld választja el őket....

Megszületett egy új kis élet, február havának 23. napján, világra jött, hogy boldogságot hozzon nekünk. :) Pici testével, apró kezeivel, kicsi talpacskájával, és gyönyörű mosolyával ránk nevet, és feledtet minden gondot... egy csodálatos új élet kezdődött, egy kicsi lélek, akire vigyáznunk kell, és a legjobb Anyu és Apu kezeiben van, na és persze a gondoskodó Nagynénit se feledjük... :)

"Éjre éj és napra nap
Egy bűvös hálót rázogat,
Mint titkos hang, zúg átkokat
Néki, hogyha ott marad,
Hol Camelotra lát.

De mikoron az éj leszáll
Messzi sodorta már az ár;
Hol zeng, zsibong a mély sötét
Hallani végső énekét,
Shalotnak asszonyát."



Túl mindenen, vagy mégsem...megint eljutottunk egy pontig. És itt egy pont. Pont. Nem tudtam írni, élni nem volt idő, se energia, és még itt van a tér. A térben egy pont. Pont leadtam a szakdolgozatomat, pont túléltem a létszámleépítést, pont elég volt már a túlórából, pont nem akartam megbukni a vizsgákon, pont el akartam már felejteni Őt, pont nem kéne még mindig gondoskodni Róluk... Miért ez a sok pont? Ha összekötöm kiad valami alakzatot? Valami kúszát, az biztos, mert még magam sem tudom, mit alkot ez a sok pont....vagy csak a sorrendjüket kéne megtalálnom, és akkor olyan lenne, mint az, az összekötős rajzocska, és akkor kiadná a Micimackót, és akkor mondhatnám, hogy cogito, ergo sum... Vagy jobb lenne csak egy karácsonyfa, tele dísszel, alatta sok-sok ajándékkal, ha már úgyis hamarosan Szenteste! De gyönyörű is volt tavaly, az örömöt látni, érezni a szeretetet, átélni a szerelmet....de megint a múlt, ahova mindig visszakanyarodik az a vonal, amelyet húzok a pontok között, lehet csak megcsúszik a kezem, vagy eltévesztem a számolást, biztos nem figyelek oda, mert mindig megzavar valami, vagy valaki, hiába az erőfeszítés, az erőszak magunk ellen, a dolgok nem változnak...hiányzik....még mindig...mikor kerül ennek a végére pont??? Pont....

Régen írtam már, talán nem is volt gondolat, vagy túl sok minden volt...megint beteg vagyok, de miért?, lehet a lelkem zavara okozza a sorozatos testi tüneteket....nem tudom...

Nem tudom mit érzek, amit érzek, az valós, vagy csak ösztönlényként ragaszkodom még mindig ahhoz, ami valójában nem az enyém, küzdöttem, verekedtem érte, magamnak akartam, amit már rég elvesztettem, el tudom-e engedni egyáltalán?

És most itt van más is, egy más valaki, aki ugyanazokat az érzéseket váltja ki, aki rajong érted, és valahogy mégis visszahúz a régi szerelem, pedig tudod, hogy csak fájdalmat okozott...feledtetheti a múltat? Szeretném...

"Gondolkozz el rajta, hogy milyen tevékenység közben érzed jól magad. Ha ezt megtaláltad, próbálj kiszakadni a napi rutinból, és azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyeket tényleg szeretsz. Persze ennek lehetnek akadályai is, amelyet a gyakorlatban nem tudsz megvalósítani, ilyenkor használd a képzeletedet. A gondolataidat soha senki nem tudja elvenni és befolyásolni. Ha nem megy a gyakorlatban valami képzeld el, és máris jobb érzéseid lesznek. Az egész arról szól, hogy jól érezd magad. A lényeg az, hogy tégy meg mindent amit csak tudsz, ne hagyd magad lebeszélni." (Sipos M.)

Egész idáig ezen gondolkodtam, talán olvasni szeretek...Coelho-t...attól jó kedvem lesz, vagy inkább elgondolkodtat, talán meditálni kéne, csak egy pár percet, miközben valami zenét hallgatok, amely belemászik a gondolataimba, és kipukasztja a kis gondfelhőket, amik a fejem felett lebegnek...

Pozitív vagyok, mindig optimista, de elnyomnak a körülöttem levők, átsugározzák a negatívitást, és mosolygok, nevetek rájuk, néha agresszív módon ellenkezem velük, mert jót akarok, hogy ne legyenek ilyenek, de néha ez már sok...most sok...

Mert újra itt van Ő, aki a szempillantásával megszépíti az életed, aki a hangjával felvidít, de csak a tested érdekli....és még mindig híven ragaszkodsz hozzá...magához láncol, vagy csak Te nem akarod szétszakítani a láncszemeket, mert félsz, félsz hogy nincs az életedben más, amiért érdemes lehet....akkor mi hajtson?

Mint egy édes kis süni, meg akarod fogni, hozzá akarsz érni, meg akarod simogatni...nyújtod felé a kezed, és amikor nem is számítasz rá, hirtelen kilöki a tüskéit, megszúr, beléd döf, és senkit nem enged magához közel, pedig vigyázni akarsz rá.... Nem engedi, bebújik a kis világába, nem enged magához igazán közel senkit, tele van tüskével, amelyeket korábban szerzett, amelyekkel tele van az egész lelke... Lesz majd valaki, aki hozzá tud úgy érni, akit közel enged magához, akire majd nem ereszti(/em) ki a tüskéit...?

Mindenki megtalálja a párját...Mindenki megtalálja a párját?

Ma ezt mondta nekem... - még mindig érzem az illatát - s ha így is van, akkor mi miért nem tudunk együtt lenni, miért bonyolítottuk úgy az életet, hogy ez ne így legyen... megpróbáltuk mással, elégszer, hogy rájöjjünk valami mégis összeköt minket...

Már nem keresek senkit, már nem akarok görcsösen bárkihez is ragaszkodni, egy férfit szeretek, a családomat, és ha csak távolról is, de velük vagyok...

Olyan vagy, mint azok a nők, akiket ver a párjuk, mégis visszamennek hozzájuk....lehet...ez egy ördögi kör....

A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint: "A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában. Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, [...] a házasságon belüli nemi erőszakot [...]"

De ha már megpróbáltál kiszakadni ebből a körből, ha ez már nem is egy kör, hanem csak egy síkidom, egy olyan alakzat, amely már nem hasonlít semmire, amit meghatározhatunk, akkor miért nem esik szét végre, akkor miért jön újra és újra, hogy megint egy kört formáljon abból, ami már rég nem az... s bezár a körbe...

Vagy csak Te nem akarsz kilépni belőle.............???

Csak gyűjtöttem a gondolatokat, de még azt hiszem, most sem teljesek, kavarognak, de már olyan sok van, hogy mégis csak le kell írnom őket, a fejemben, a lelkemben...

Sok mindenkivel találkoztam mostanában, aktív gondolat- és érzelem elterelésnek is nevezhetjük, de mégis ott lappangott, amit el akartam nyomni....a kötődés, a szeretet, a szerelem, hogy mindennap gondolok rájuk....vagy csak ebben az elmúlt időben nem találkoztam olyan emberrel, aki elfeledtetheti a múltat?

Soha ne nézz hátra, mindig csak előre....így tartják, de akkor miért nem tudunk tovább lépni? Ennyire nehéz lenne elszakadni? És miért tér vissza hozzád? Csak egy hajszál ami elválaszt, és ami összeköt, de nem szakadt el...

Hiányzik a szenvedély, az érzés, amely az első perctől ott volt közöttünk, a bizsergés, a vibrálás a levegőben....ez miért nincs meg másnál? Közel engedtem magamhoz jó pár embert, és mégsem éreztem egyiknél sem? Talán egy volt, akinél ott volt ez a bizonyos érzés, de a távolság elválaszt minket....

Várnom kéne még, vagy tovább keresni? Vagy önmagamat keresni, és akkor engem talál majd meg valaki?

Valaki...?

Minden emlék minden gondolat,
minden pillanat csak tőled szép,
furcsa érzés nem mozdulok,
könnyű vagyok mintha lebegnék,
maradj mellettem ne siess,
csak lassan súgd csak halkan,
mire vágysz.

Már te vagy a világ,
te vagy minden vágyom rád,
te a kezdet és vég,
te vagy minden amit szeretnék,
már te vagy a világ,
te vagy minden vágyom rád,
te a kezdet és vég,
te vagy minden amit szeretnék.

Az ajtón kívül van minden kérdés,
minden válasz mi téged bánt,
velem nem érhet el,
megvédelek mindentől és vigyázok rád,
ne félj csak bújj hozzám,
amíg ölellek nem lesz baj csak te is ölelj és védelmezz,
amíg elmondom.

Már te vagy a világ,
te vagy minden vágyom rád,
te a kezdet és vég,
te vagy minden amit szeretnék,
már te vagy a világ,
te vagy minden vágyom rád,
te a kezdet és vég,
te vagy minden amit szeretnék.